Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Latin-amerikai táncok

2009.03.03

Latin-amerikai táncok

Az igazi latin-amerikai táncok, mint például a samba, a rumba és a mambó őseinek hazáját Afrikában kell keresni. Ott élt a tánc a harci- és termékenységi táncokban, a szerelmi játékoknál, esküvőkön, aratási ünnepségeknél. Az afrikai táncokat megközelítőleg 40 millió rabszolga magával vitte a 17. és 18. században az új hazába, Dél-Amerikába és a Karib szigetekre (Nyugat-Indiába). Itt az afrikaiak mozgáselemei összeolvadtak a gyarmatosító fehér emberekével, elsősorban a spanyolokéval és a portugálokéval. Érdekes módon, tekintettel a rabszolgák társadalmi helyzetére, ez az összeolvadás viszonylag könnyedén történt. Ellentétben az Észak-Amerikába kitelepített feketékkel, akiknek sokkal hosszabb idő kellett ahhoz, hogy fekete táncstílusukat a fehérek elfogadják. Itt csak a 19. század végén, kezdődött a fekete és fehér mozgáselemek összeolvadása az afro-amerikai táncstílussá, amely az akkori zene segítésével a nagy jazz-korszak kezdetét jelentette. (A cakewalk volt az első tánc a 20. század elején, amely az un. afro-amerikai táncok előfutáraként Európát elérte, ez követték a divattáncok, a onestep, a jimmy, a charleston és a black bottom).


Igazi latin-amerikai eredetű csak a samba és a rumba, és a mambó.


A cha-cha-cha, paso doble és a jive eredetét tekintve nem igazán "latin-amerikai". A cha-cha-chát mesterségesen a mambóból hozták létre, ugyanúgy a jive mai formáját is az angol tánctanárok dolgozták ki. A paso doble eredetileg spanyol tánc volt, amit a francia tánctanárok és versenytáncosok alakítottak át a mostani formájára.


A latin-amerikai táncok megjelenése Európában a húszas illetve a harmincas évek elején volt érzékelhető, amikor a samba 1924/25-ben, a rumba 1931-ben először bukkant fel a báltermekben. A latin táncok eleinte a "standard" táncok uralma miatt hivatalosan nem voltak elismertek. Csak a II. világháború után, mindenekelőtt az ötvenes években következett be az USA-ból importált táncok nagy áttörése. Főleg a franciák voltak azok, akik a sambát, a rumbát, a mambót és a cha-cha-chát, valamint a spanyol paso doblét formálták, anélkül, hogy karakterüket illetően döntően változtatták volna. Kiváltképp Lucien David-et kell megemlíteni Lyonból, aki az ismert francia versenytáncosokkal, többek között a párizsi Roger Ronneaus-val a latin-amerikai táncok alapját kidolgozta.

PhotobucketRumba

 A rumba kubai eredetű tánc, de a New York-i tánctermekben tűnt fel először a harmincas években. Új ritmusa, pattogó zenéje, jellegzetes lágy mozdulatai lázba hozták a tánckedvelőket. Az nem ismert, hogy a rumba szót mióta használják. A 19. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik, a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A rumba szó annyit jelent, hogy "ünnep" és "tánc".


A rumba 1930-ban került át Európába. A "The Peanut Vendor" volt az első rumbasláger, amely a világot meghódította. Az első rumba koreográfiát az angolok dolgozták ki, melyet a franciák és a németek átvettek. A háború után azonban eredeti formájával ritkán találkozunk az eredetileg gyors ritmusú zenét a lassú rumba váltotta fel.


Csak 1945 után fedezték fel a rumbát újból a franciák. Az angolok is foglalkoztak a rumbával. A két "rumba-háborúban" (1956-1958 és 1961-1963 között) a rumba-technika szabványosításáról vitatkoztak. 1964-ben sikerült a versenyek alapanyagaként elismertetni.

 

PhotobucketCha-cha-cha

 

A cha-cha-cha mesterségesen alkotott tánc, a rumbának és a mambónak egy változata. Megalkotója egy kubai zenész, Enrique Jorrin Havannából, aki 1953-ban a túl gyorsan játszott mambóból, amelynek nem volt igazán sikere, megalkotta a lassúbb mambó- cha-cha-chát. A Kubából származó elragadó zene és tánc először Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-től a legkedveltebb divattánc lett. New York Cityben, a Brodway-n a Palládiumot jelölik szülőhelyének.


Azonban Európa is lelkesedett minden latin-amerikai zene- és táncújdonságért. Németországban a cha-cha-chát először 1957-ben Gerd és Traute Hädrich, mint divattáncot mutatta be a Német Tánctanárok Egyesületének Kongresszusán. A tiszta, világos ritmussal és variációgazdag, vidám figurákkal a cha-cha-cha nagyon gyors áttörést hozott. Mint a negyedik latin-amerikai táncot 1961-ben vették fel a versenytáncok közé.

PhotobucketSamba

 A samba afrikai eredetű, ősi népi tánc, amely a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába. Ennek a táncformának a neve a "semba" afrikai szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni.

A brazil partvidéken terjedt el elsősorban, így Rióban, Sao Paulóban, Pernambucóban, Bahiában és Maranhaóban. Ma a samba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új, izgatóan elbűvölő samba-melódiák születnek.


Magával ragadó, eredeti ritmusa színesen gazdagítja a tánczenekarok műsorát.


Az 1920-as években került hozzánk először. Akkor nem vált népszerűvé. Új ritmusát a táncosok a charleston-őrület közepette nem értették meg és slágerszerzőink sem foglalkoztak vele. Új formája Párizson keresztül jutott el hozzánk, s főleg az 50-es években lett népszerű.

Egyszerű lépéseit a kezdők gyorsan megtanulhatják, míg a jó táncosok változatos ritmusában, lendületes testtartásában tánckészségüknek megfelelő variációkat találnak.


A Samba felvétele a latin-amerikai táncok versenyprogramjába 1959-től meghozta a samba átalakulását a "népies" változattól a sportos sambáig.

 

PhotobucketMambó

A mambó a rumba dzsesszes formája. A különbség főleg a ritmusban és ezen keresztül a hangsúlyban jut kifejezésre. Amíg a rumba ritmusa gyors-gyors-lassú, a mambóé lassú-gyors-gyors és a hangsúlya a lassú ütemrész végére esik. A mambó is tovább fejlődött, változatos formája két ütem alatt fejezi ki az új jellegzetes mozgást, amely "cha-cha-cha" néven lett népszerű.


 

PhotobucketPaso Doble

 A Paso Doble eredetében spanyol tánc. Bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor szerepét veszi át, a nő pedig a piros kendőt, a torreádor capa-ját testesíti meg, nem a bikát, mint azt sokszor feltételezték. A férfi és a nő tehát együtt mozog a képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.


A mai formájában Franciaországban alkották meg, ahol eleinte főleg táncművészek táncolták, mielőtt show- és később versenytáncként a tánctanárok felfedezték.


A latin-amerikai versenyprogramban 1959 óta szerepel.

PhotobucketJive

 A Jive a nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, amelynek sokféle, egymással rokonságban álló amerikai tánc volt az elődje. Ezekhez a tartoznak a harmincas évek elején a lindy hop, a blues és a swing, a negyvenes években a boogie vagy a boogie-woogie, a jitterburg és a bebop, és az ötvenes években a rock 'n' roll. Ezekre a táncformákra jellemző volt /még ma is az/, a táncra ösztönző zene, amely ritmus hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt.


Ezeket az USA-ban honos táncokat mindenekelőtt az amerikai katonák hozták át Európába, ahol ezek a táncok szabad mozgásstílusukkal, amelyeket akrobatikus dobásokkal is összekötöttek, a fiatalság körében gyorsan kedvelté váltak. A boogie lett a háború után az uralkodó zene. Mint "idegen", "közönséges" tánc azonban nem csak barátokra lelt. A bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy a tánc e módját "szalonképessé" tegyék. Angol tánctanárok alakították ki, valamivel lassabb zenét használva az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas Jive-ot. 1968-ban vették fel ötödikként a latin-amerikai táncok közé.

 

Salsa – fûszeres karibi ritmusok, tüzes mozdulatok
A vérpezsdítõ tánc, amit ma salsa néven ismerünk, több évszázados zenei és kulturális örökség eredménye, mélyen a latin-amerikai és karibi társadalmak történelmében gyökerezve. A szó eredeti jelentése szósz vagy fûszer, ami táncként már az igen összetett zenei stílusra és a különbözõ ritmusok keveredésére utal. A salsa stílusként igazi gyûjtõfogalom különbözõ táncritmusokra, amelyek közös eleme, hogy a spanyol nyelvû karib-tengeri térségbõl származnak. A salsa a jelenkori nagyvárosok zenei jelensége is, hasonlóan a jazzhez vagy a rockzenéhez. Olyan zene, amely a kezdetektõl fogva táncra teremtetett, amelynek fejlõdése során szeretet és gyûlölet, szatíra és történelem, forradalom és tekintély olvadt egybe. A napjainkban közismert salsa az 1960-as években született, amikor számtalan kubai és Puerto Ricó-i emigráns érkezett New Yorkba, ahol megõrizték kultúrájukat, tradícióikat. A zene és a tánc itt formálódott nagyvárosi stílussá. Az eredeti salsa egy gyors, sodró, heves, ritmikusan bonyolult zene, tánca pikáns, vidám, tüzes és lendületes. Jellemzõje a játékosság, a karral történõ forgatások oda-vissza, a lépéskombinációk sokasága. Két alaptípusa létezik, a kubai és a Puerto Ricó-i stílus, de térségenként más-más stílus a domináns: Casino Cubano, New York Salsa/mambo – clave, L. A. Salsa, Dél-Amerikai Salsa és a Miami style. A táncolók számát tekintve is változatos: egyéni, páros és csoportos mozgásban is megtalálható minden verziója
Különlegességként érdemes kiemelni a Salsa Lady' Style - azaz női stílus - formáját. Ebben tökéletesen érvényesül a salsa magával ragadó, tüzes, vérpezsdítő világa, a női érzékiség, báj és szexualitás egyfajta kifejezési módjaként. Ezt nem csak a szóló táncban, hanem a salsa páros figuráiban is lehet alkalmazni. A finom kéz- és vállmozdulatok, szexi csípő- és testjátékok, stílusgyakorlatok és forgástechnikák mind hozzásegítenek ahhoz, hogy még tökéletesebben, önmagadat kifejezve, egyedi stílussal táncold a kubai és a Los Angeles-i stílust.