Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


még néptánc

2009.03.04

A néptánc népcsoportok jellegzetes tánca, ezeket elsősorban az adott népesség neve szerint szoktuk beazonosítani. Általában hagyományos öltözetben, mulatságokon szokták előadni. Minden nemzetnek vannak saját táncai.

például sevillanas (sevillai néptánc), legényes (magyar néptánc), flamenco (Andalúzia)

A magyar néptánc alakulásának követéséhez a 16. századtól állnak rendelkezésre források. A 16. században füzértáncok, maszkos és ünnepi táncok, katonatáncok, valamint a forgatós páros táncok jellemezték a kor néptáncművészetét. A 18. századtól a verbunk és a csárdás követhető a forrásokból.

A néptánc nem csupán "csárdás"-ból "legényes"-ből vagy "karikázó"-ból áll. Minden tájegységnek megvannak a maga jellemő stílusjegyei, s a csárdásból is van lassú is, és friss is. A lassú a tánc felvezetése a legtöbb esetben és az ütemesebb, ritmusosabb zenére történő mozgás a friss csárdás. Minden tájegységnek, városnak stb. megvannak a maga jellegzetes népzenéi s néptáncukban az alaplépéseik s ebbe mindenki beleviszi a saját karakterét és ezáltal válik valami egyénivé. Ez a magyarázata annak, hogy nem csupán egy csárdás és egy cifra létezik, hiszen a cifrának is legalább 3 fajtája van. Annyiféle magyar néptánc létezik, hogy egy néptáncpedagógus, ki erre áldozza életét is csak töredékét tudja elsajátítani. A régi korban a tánc az emberek azon kevés szórakozásai közé tartozott, amikor is a táncházakban elengedhette magát s vigadhatott a szürke s gyakran szomorú hétköznapok során. Az embereknek ez volt az önkifejezésmódja; valamint az éneklés, amelyekben mi is fellelhetjük a nép örömét, búját-baját.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.